Amikor valami nehéz történik velünk, felmerülhet a kérdés: vajon mivel érdemeltem ezt ki? Én másfelől szeretném megközelíteni a lélek fejlődését: mi változik, ha nem egy korábbi életből származó tartozásként tekintünk a jelenünkre?
Az alábbi gondolatmenet a saját metafizikai szemléletem. A metafizikát itt a lélekre, az időre és a létezés alapjaira irányuló spirituális értelmezésként használom, nem tudományosan igazolt leírásként.
Nem egy adósság története
Ebben az írásban nem a karma vallási hagyományait szeretném meghatározni vagy cáfolni. Azt az elképzelést vizsgálom meg, amely szerint a mostani szenvedésünkkel egy korábbi élet vétkéért fizetünk.
A saját szemléletemben a lélek fejlődése nem büntetések és jutalmak könyvelése. Az önismereti úton felismerhetünk működésmódokat, elengedhetünk régi válaszokat, és tanulhatunk újakat anélkül, hogy ehhez múltbeli bűnt kellene feltételeznünk.
Az, hogy valaki nehéz helyzetben van, nem bizonyítja, hogy rosszat tett. És abból sem lehet egy ember lelki érettségére következtetni, hogy kívülről mennyire rendezettnek látszik az élete.
Egy lélek, különböző személyiségek
A reinkarnációról a saját hitemben úgy gondolkodom, hogy a lélek létezése nem ér véget egyetlen testi élettel. A különböző életekben más személyiséggel, más körülmények között és más tapasztalatokon keresztül jelenhet meg.
Én ezeket az életeket nem egymás után következő történetekként látom. Az egyidejűség nézőpontjából beszélek róluk: nem előző és következő életekről, hanem ugyanahhoz a lélekhez tartozó, egyidejű életekről.
Ezért a „korábban elkövettem, most visszakapom” magyarázat nem illeszkedik ahhoz a modellhez, amelyet itt használok. Az én értelmezésemben nem egy lezárt személyiség adósságát kell egy másiknak megfizetnie.
Ez nem valamennyi karmatan logikai cáfolata. Annak tisztázása, hogy a saját gondolatmenetemben miért nem a múltból érkező büntetés fogalmából indulok ki.
És az eredendő bűn?
A saját szemléletemben az eredendő bűn gondolatának sincs helye. Nem úgy tekintek a lélekre, mint amely egy eredeti vétség terhét hordozza, és ennek jóvátételéért érkezik a Földre.
Ahogyan A tükör-család című írásomban is megfogalmaztam: az egyidejűség nézőpontjából számomra nincs olyan lineáris kezdőpont, amikor elrontottunk valamit, és azóta valamennyi életünkben ennek következményét kell viselnünk. A lélek nem azért érkezik, mert vétkezett, hanem azért, hogy tanuljon.
Ez a saját metafizikai álláspontom, nem más vallások tanításainak cáfolata. Számomra a hangsúly nem egy örökölt bűn terhén, hanem a lélek kibontakozásán és a felismerés lehetőségén van.
Mit jelent ebben a fejlődés?
Az eredeti elképzelésemben a lélek minőségéhez kapcsolódó tanulási lehetőségek kerültek a középpontba. Ezt ma is fontosnak tartom: a feladatot nem megtorlásként, hanem a kibontakozás lehetőségeként szemlélem.
Amikor spirituális nyelven rezgésminőségről beszélek, a lélek energetikai minőségére gondolok, amelyet a tudatosságával és jelenlétével kapcsolok össze. Ezt a saját metafizikai szemléletem részeként értem, nem pusztán egy lelkiállapot hasonlataként. Nem mérhető frekvenciáról és nem emberek rangsorolására használható értékről beszélek.
Ebben a szemléletben a lélekhez tartozó minőség nem azonos egyetlen élet személyiségével, és nem is vész el azzal, hogy a lélek más személyiségekben, más élethelyzetekben jelenik meg. Ami ebben a minőségben kibontakozik, azt a lélek egészéhez tartozónak, megőrződőnek látom.
Ez a megőrzés számomra nem azt jelenti, hogy egy lezárt életből időrendben átviszünk valamit a következőbe. Az egyidejű életek közös lelki minőségéről beszélek, amely nem merev és változatlan, hanem a megélésekkel és felismerésekkel együtt alakulhat.
Ahogyan én látom, ehhez a minőséghez, a lélek fejlettségéhez illő feladatokat kapunk. Nem azért, hogy egy korábbi személyiség vétkét jóvátegyük, hanem hogy azon keresztül tanulhassunk és bontakozhassunk tovább, amire a léleknek szüksége van.
Ugyanakkor nem tudjuk egy betegséget, veszteséget vagy bántalmazást látva megállapítani, hogy az milyen „rezgésszinthez” illik. Más ember szenvedését nem magyarázhatjuk meg helyette egy spirituális modellel.
Összefüggés, nem időbeli könyvelés
A saját metafizikai szemléletemben az egyidejű életek között energetikai kölcsönhatás van. Amit az egyikben megélünk vagy felismerünk, az hat a többi életünkre is, és ez a kapcsolat oda-vissza értelmezhető. Nem korábbi vétségek későbbi büntetéseként, és nem tudományosan igazolt mechanizmusként beszélek róla.
Ezért ebben a gondolatmenetben az oda-vissza hatás nem azt jelenti, hogy előbb egy történelmi pillanatban elvégeztem valamit, majd az később átkerül egy másik életbe. A kapcsolatot nem időrendként, hanem egy összetartozó egész belső viszonyaként képzelem el.
Az egyidejűségből önmagában nem következik, hogy hasonló helyzetek vagy minták ne ismétlődhetnének. A hétköznapi életünkben felismerhetünk visszatérő kérdéseket, és ezekkel itt, a jelenben is dolgozhatunk.
A fejlődés spirális képe számomra ezt a visszatérést is megengedi. Nem ugyanazt kell újra és újra elszenvednünk, hogy bizonyítsunk valamit, hanem egy ismerős kérdésre más megértéssel is ránézhetünk.
Mi következik ebből a jelenünkre nézve?
Számomra a felébredés nem merül ki abban, hogy új magyarázatot találunk a régi történeteinkre. Mélyebb ráismerést is jelent arra, hogy nem vagyunk azonosak kizárólag a megszokott énképünkkel, és a Forráshoz való kapcsolatunk nem szűnik meg attól, hogy nem érzékeljük.
A hétköznapokban ennek része lehet annak fokozatos felismerése, hogy nem kell kizárólag a korábbi magyarázataink szerint élnünk. A lélek útjáról alkotott kép akkor ad számomra értéket, ha több figyelmet és felelősséget hoz a jelenbe, nem újabb bűntudatot.
Egy ártalomért az felel, aki okozta. A spirituális értelmezés nem teszi fölöslegessé a védekezést, az igazságkeresést vagy a segítségkérést.
Nem szükséges osztanod az egyidejű életekbe vetett hitemet ahhoz, hogy a központi kérdést megvizsgáld. Mi történne, ha nem azt keresném, milyen múltbeli vétekért fizetek, hanem azt, hogyan tudok a mostani életemben szabadabban és felelősebben jelen lenni?
Szeretettel,
Georgina
Soul4you