Soul4you · spirituális elmélyülés · sorozat 1/3 · olvasási idő: kb. 8 perc
Évekig azt hittem, hogy Zákeus fügefájának története egyszerű. Egy alacsony, gyűlölt vámos felmászik egy fára, Jézus észreveszi, ő megtér, és ezzel vége van a történetnek. Egy szép kis tanmese a megtérésről, amit ezerszer hallhattunk. Aztán egy reggel — éppen meditáció után — valami megragadta a figyelmem.
Miért pont fügefa? Miért pont Jerikó? És miért nevezi a Biblia ezt az embert „tisztának”, ha állítólag bűnös?
Ahogy elkezdtem ezzel mélyebben foglalkozni, egy olyan kép bontakozott ki előttem, amit eddig senki sem mutatott meg. Egy ősi beavatási kód, amelynek köze van Nimródhoz, az oroszlánhoz, és a saját tudatunk legmélyebb tengelyéhez. Egy kód, amely mindannyiunknak szól — férfinak, nőnek, fiatalnak, érettnek —, mert a felébredés útja mindenkinek ugyanoda vezet.
Hadd osszam meg veled, mit találtam.
A felszíni történet — amit mindenki tud
A Lukács 19,1–10 története röviden (Szent István Társulati Biblia):
Jézus átmegy Jerikón. Egy Zákeus nevű fővámszedő — gazdag, de a város által gyűlölt ember — szeretné őt látni, de alacsony, és a tömeg miatt nem fér oda. Előreszalad, és felmászik egy vadfügefára. Jézus odaérve felnéz, nevén szólítja, és bejelenti, hogy nála fog megszállni. Zákeus felel: a vagyona felét a szegényeknek adja, és négyszeresen kárpótol mindenkit, akit megkárosított. Jézus zárása: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.”
A hagyományos prédikációs olvasat egyszerű: a bűnös ember megtér, mert találkozik Jézussal. Vége.
Csakhogy ez az olvasat hét részletet elhallgat. Mindjárt megmutatom őket.
Hét részlet, amit a hagyományos olvasat nem mond el
1. Zákeus neve héberül „tiszta, ártatlan” (zakkai). Hogy lehet bűnös az, akinek a neve eleve tisztaságot jelent? A név önmagában már jelez valamit: ez az ember nem az, akinek a város látja. Belül már tiszta — csak még nem találkozott önmagával.
2. A görög szövegben Zákeus „megtelepedett” a fán — nem pusztán mászott. Egy ülő, meditatív pozíciót vett föl. Mintha tudta volna, hova kell ülnie. Mintha a teste előbb tudta volna, mint a feje.
3. A fa nem akármilyen. A Ficus sycomorus, vagyis a vadfügefa — héberül shikma — neve a šiqúm gyökre vezethető vissza, ami „újraéledést, halhatatlanságot” jelent. Egyiptomban ebből a fából készítettek múmiakoporsót, és ezt nevezték „az élet fájának” is (Magyar Katolikus Lexikon — szikomorfa).
4. Jerikó a Föld legmélyebben fekvő városa (mínusz 258 méter a tengerszint alatt). Vagyis Zákeus a fizikai mélypontból mászik fel a halhatatlanság fájára. Ez nem véletlen földrajz. Ez belső topográfia.
5. Jerikónak hét fala volt, amit Józsué leomlasztott. A hét fal a klasszikus ezoterikus olvasatban a hét tudatszint, a hét csakra, a hét pecsét képe. Ahol a hét fal egyszer már leomlott, ott egy új találkozás készülődik.
6. Jézus nem hív, hanem felnéz és nevén szólítja. Ez nem térítés. Ez felismerés. Mintha Jézus arra várt volna, hogy Zákeus végre felmenjen valahova. Mintha mindketten tudták volna, mi a dolguk.
7. A világ szinte minden spirituális hagyományában a fügefa = a felébredt gerinc. Buddha fügefa (bódhifa) alatt érte el a megvilágosodást (Wikipédia — Bódhifa). Náthánaelt Jézus szintén „a fügefa alatt látja meg” (Jn 1,48). Ádám és Éva fügelevéllel takarja el magát az Édenből kiűzetéskor. A hindu hagyomány ashvatthát, a kozmikus életfát is fügefának nevezi. A fügefa: a tudat tengelye.
Egy részlet még véletlen lehetne. De hét együtt? Az már nem véletlen.
Az egy kód.
Itt fontos egy pillanatra megállni. Valószínűleg a történetnek nem csak egyetlen olvasata létezik. A bibliai kép olyan mély szimbolikus réteget hordoz, amely más ősi hagyományok fényében is megszólal — és ha így nézzük, Zákeus fája többé nem puszta díszlet, hanem beavatási tengely.
A fa, mint a felébredt gerinc — a metafizikai mag
A spirituális hagyományokban — a hindutól a buddhistáig, az egyiptomitól a kabbaláig — a fa mindig ugyanazt jelenti: a saját gerincoszlopodat. A kígyót, amely az alapcsakrában szunnyad, és a koronacsakra felé tör fel. A tengelyt, amely körül a tudatod összeáll.
A fügefa ennek a tengelynek a legszentebb formája.
Egyrészt mert a gyümölcse csak akkor érik be, ha valaki megsebzi — egy gyönyörű kép arról, hogy a felébredés sem fájdalom nélkül érkezik. A teljesség egy szúrásnyi sebezhetőségen át érkezik a kezedbe.
Másrészt mert a fügefa mindig újraéled. Akkor is, ha betemetik. A homok, az idő, a felejtés sem tudja megölni. Ott áll Egyiptomban háromezer év után is, ott áll Jerikóban is, és ott áll benned is — az a tengely, amelyet az életed nem tudott eltüntetni, csak elfedni egy kicsit.
Amikor Zákeus felmászik a fügefára, a lelke kezdi elfoglalni a saját tengelyét. Eddig szétszórva élt — a vámos vagyonában, a város megvetésében, a saját szégyenében. A fán végre összeáll. És épp ebben a pillanatban néz fel rá Jézus.
Mert ezt a pillanatot lehet csak igazán látni: amikor egy ember végre a saját középpontjába kerül.
Jézus nem azért látta meg Zákeust, mert magasabbra mászott.
Hanem mert végre megtalálta a fát, amelyik a sajátja volt.
Az elfelejtett szál — Nimród és az oroszlán
És itt jön egy szál, amit a magyar lélekben sokan érzünk, csak nem mindig tudjuk, miért.
A magyar őshagyomány Nimródja és Zákeus fügefája ugyanannak a kódnak két oldala.
A sumér és asszír pecséthengereken Nimród — a magyar emlékezet ősapja — egy oroszlánt tart a hóna alatt, és a másik kezében egy virágos ágat. Marton Veronika kutatásai szerint ez az ág mintázati kapcsolatban áll a későbbi kettős kereszt írásjegyével (Marton Veronika — A Nimród-pecséthenger megfejtése).
Vegyük szét, mit látunk:
- Az oroszlán a királyi tudat, a Nap-erő, a szív magja. Ugyanaz, mint a Jelenések 5,5 „Júda Oroszlánja” — Krisztus királyi arca (Jelenések 5 — Szent István Társulati Biblia).
- A virágos ág a felfelé hajtott életfa. Ugyanaz, mint Zákeus szikomorfája. A felébredt tengely.
A különbség csak ennyi: Nimród hordozza az oroszlánt, Zákeus pedig várja, hogy közeledjen hozzá. Az egyik már megérkezett a királyi tudatba, a másik most ér oda. Két állapot, ugyanaz a beavatás.
Ha a magyar népművészetet nézed, gyakran látsz két szembenálló oroszlánt egy életfával közöttük — a kapu őrei. Mintha az ősi tudás azt mondaná: a királyi tudat (oroszlán) mindig egy fa körül szerveződik, és a fa az, ami összeköti a Földet az Éggel benned (Csillagmesekuckó — Az oroszlán képjele a magyar népművészetben).
Nimród nem ellenfél, akit le kell győzni.
Nimród egy állapot, amit fel kell ismerni magunkban —
és Zákeus pontosan ezt az állapotot tanulja meg a fügefán.
Aki Purisaca Golenya Ágnes Kék Vér gyermekei trilógiáját olvasta (Kristály Könyvtár, 2018–2023), az itt ráismer valamire: ez az a királyi, kék tudatállapot, amelyet az ember elfelejtett magáról, és amelyet most, az aranykor felé fordulva, lépésről lépésre visszahoz.
És talán itt fordul át a történet igazán. Mert Zákeus addig bibliai alak, amíg csak olvassuk. Abban a pillanatban, amikor felismered a saját ‘tömegedet’ és a saját ‘fügefádat’, a történet már nem róla szól — hanem rólad.
Mit jelent ez NEKED?
Most jön a kérdés, amitől a cikk a tied lesz: mi a te fügefád?
A fügefa nem egy hely, ahova el kell menned. A fügefa egy belső pozíció. Az a pillanat, amikor:
- Megengeded magadnak, hogy ne a tömegből próbálj látni.
- Lemondasz a státuszról, az imázsról, arról, hogy „felnőtt emberhez nem illik fára mászni”.
- Engedsz a vágyadnak, hogy találkozz valami nagyobbal, mint a hétköznapi szerepeid — legyél férfi vagy nő, fiatal vagy érett, hívő vagy keresgélő.
- Meg mered tenni, hogy egyszerűen leülj a csendbe — egy meditációba, egy önreflexióba, egy fa alá —, és megengeded magadnak, hogy lássanak.
Nagyon sok kereső ember, akikkel találkozom — nők és férfiak egyaránt — évek óta a tömegben próbálnak látni. Próbálnak spirituálisan fejlődni úgy, hogy közben elvárják maguktól, hogy mindenkinek megfeleljenek, mindenkivel tartsanak, és véletlenül se másszanak fel olyan fára, amit a környezet furcsának tartana. Pedig a felébredés útja mindenkinek ugyanoda vezet — csak a saját fügefánk néz ki egy kicsit másképp. Az egyiké egy hajnali csend a konyhában. A másiké egy futás az erdőben. A harmadiké egy ima, amit éveken át nem mert kimondani.
A fügefa pont azokat fogadja be, akiket a tömeg „alacsonynak” tart. Pont azokat, akik vámosok, megvetettek, „bűnösök” saját maguk szemében is. Mert a fa nem érdemekre néz.
A fa csak arra figyel, ki MERTE megtenni a felfelé mozdulatot.
Két tükörkérdés a búcsúzáshoz
Kedves Olvasó, két kérdést hagyok itt veled. Nem azért, hogy válaszolj rájuk most azonnal, hanem azért, hogy ott legyenek, amikor legközelebb a csendben vagy:
- Hol van most az életedben a saját fügefád: az a hely, ahova felmászva láthatóvá válnál valami nagyobb előtt?
- Mi az a tömeg, amiben évek óta próbálsz látni, és mire lenne szükség, hogy egy pillanatra kilépj belőle?
Ha érzed, hogy ez a kép téged is meghív egy mélyebb belső munkára, a következő hetekben két cikkben megyek tovább ezen az ösvényen: Nimród igazi arca — az oroszlános ember, aki nem vadász, hanem fa-tartó, és A kozmikus tudatállapot — hogyan jutsz vissza oda, amit elfelejtettél magadról.
Addig is ha egyetlen mondatot vinnél magaddal ebből az írásból, legyen ez:
A fa már ott áll benned. Csak a felfelé mozdulat hiányzik.
Felhasznált források
A bibliai történet
- Lukács 19, 1-10 — Szent István Társulati Biblia – https://szentiras.eu/SZIT/Lk19
- Rónay György: Zakeus a fügefán. Szent István Társulat, Budapest, 1971.
A fügefa metafizikai szimbóluma
- Diós István — Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, Budapest, 1993. — szikomorfa
- Wikipédia — Bódhifa
- Jerikó látványosságává válik az ősi szikomorfa. HVG, 2010.10.04.
Nimród, oroszlán, magyar őshagyomány
- Marton Veronika: A Nimród-pecséthenger megfejtése
- Csillagmesekuckó — Az oroszlán képjele a magyar népművészetben
- Jelenések 5 — Szent István Társulati Biblia
A kozmikus tudatállapot háttere
- Purisaca Golenya Ágnes Éva: A Kék Vér Gyermekei I. Kristály Könyvtár,
- Purisaca Golenya Ágnes Éva: A Kék Vér Gyermekei II. Kristály Könyvtár, 2019.
- Purisaca Golenya Ágnes Éva: A Kék Vér Gyermekei III. — Utazás az aranykorba. Kristály Könyvtár, 2021.
Szeretettel,
Georgina
Soul4you · soul4you.net