Soul4you · spirituális elmélyülés · sorozat 3/3 · olvasási idő: kb. 11 perc
Két cikken keresztül készültünk erre a pillanatra.
Először Zákeussal felmentünk a fügefára, és ott megtudtuk, hogy az a fa a saját felébredt gerincünk, a tudatunk tengelye. Aztán Nimróddal megálltunk a sumér pecséthenger előtt, és láttuk, hogy az oroszlán nem ellenfél, hanem a saját királyi tudatunk, amit meg kell tanulnunk hordozni.
Most jön a kérdés, ami a sorozat legszemélyesebb pontja:
Mi történik akkor, amikor a fa és az oroszlán BENNED találkozik egy pillanatban?
Mert ez az igazi tét. Nem a tudás. Nem a szimbólumok megfejtése. Hanem az a pillanat — és sokunknak már volt ilyen, csak nem mindig tudtuk, mi az —, amikor egy hajnali csendben, egy mély lélegzet után, egy meditációban, egy gyermek tekintetében, vagy egy súlyos veszteség közepén egyszer csak felmerül egy érzés:
„Én ezt valahonnan tudom. Nem most tanulom. Csak visszaemlékezem.”
Erről szól ez a cikk. És erről szól az egész Soul4you-utazás.
A két kép találkozása
Először álljunk meg, és tegyük egymás mellé a két képet.
Zákeus a fügefán. Egy ember, aki éveken át a város mélypontjában élt, a tömegben próbált látni, és egy reggel végre felmászik valahova. Felül a saját tengelyére. És épp abban a pillanatban néz fel rá Jézus. Felmenetel.
Nimród a pecséthengeren. Egy beavatott alak, aki egyszerre tartja a királyi tudat oroszlánját és hordozza az életfa virágos ágát. Nem harcol, nem üldözi a vadat, hanem szelíden gondozza. Hordozás.
És most kérdezd meg magadtól: mi ez a kettő együtt?
Egy ember, aki felmászik a saját tengelyére, és aztán ott, a tengely tetején, megtanulja hordozni a saját erejét.
Ez nem két különböző állapot. Ez egyetlen ív: a felmenetel és a hordozás, mint ugyanannak a folyamatnak két oldala. És van egy harmadik pont, ahova ez az ív megérkezik.
Megérkezés.
Az a pillanat, amikor a fa és az oroszlán nem külön szimbólumok többé, hanem a saját élményed. Amikor a tested egyszerre érzi a tengelyt és a királyi nyugalmat. Nem koncentrációval, nem erőfeszítéssel, csak megengedéssel.
Ez a kozmikus tudatállapot.
És ezt azért fontos kimondani, mert a legtöbben valami rendkívüli, eksztatikus élményt várnak. Pedig sokszor épp ellenkezőleg történik: a kozmikus pillanat nem hangosabb, hanem csendesebb lesz a megszokottnál. Nem kiszakít az életedből, hanem egyszer csak mélyebben belehelyez.
Mit jelent „kozmikus” — és mit NEM
A „kozmikus tudatállapot” — vagy ahogy Golenya Ágnes nevezi, a „kék” tudatállapot — könnyen félreérthető kifejezés. Hadd mondjam el először, mi NEM az.
Nem azt jelenti, hogy elhagyod a testedet. Nem azt jelenti, hogy „valahova máshova” mész. A kozmikus tudat nem máshol van. Itt van, ahol most ülsz.
Nem azt jelenti, hogy folyamatosan boldog vagy nyugodt vagy. A kozmikus tudat nem érzelmi állapot. Lehetsz haragos, szomorú, fáradt — és közben mégis kozmikus tudatban vagy.
Nem azt jelenti, hogy kiválasztott vagy. Mindenki hozzáfér. Nem érdem, nem hierarchia, nem fokozat.
Akkor mi az?
A kozmikus tudatállapot az, amikor egyszerre tudod, hogy:
- Ez a tested a tied — és közben ezer évek tudata folyik át rajta.
- Ez az életed a tied — és közben része egy sokkal nagyobb mintázatnak.
- A te döntéseid a tieid — és közben egy mélyebb tudás kíséri mindegyiket.
- Itt vagy, most, egy városban vagy egy konyhában vagy egy buszmegállóban — és közben kozmikus pozícióban állsz.
Nem vagy kicsi, és nem vagy nagy. Mindkettő egyszerre.
Ez az a tudat, ami Zákeusnak megnyílt a fügefán, amit Nimród hordozott a pecséthengeren, amit Imhotep képviselt Egyiptomban, és amit Golenya Ágnes „kék vér” néven nevez. Mindig is bennünk volt — csak elfelejtettük.
A Fény és a Fényen túli Sötétség — Golenya kulcs-tanítása
Itt jön a sorozat legszebb, legkényesebb tanítása. Olyan tanítás, amit ha nem ismersz, akkor évekig a Fény felé futsz, és csodálkozol, hogy miért nem érkezel meg.
Itt különösen óvatosnak kell lennünk a szavakkal. Amikor Golenya Ágnes a Fényen túli Sötétségről beszél, azt nem pszichológiai sötétségként, nem fájdalomként és nem rosszként érti. Sokkal inkább egy olyan eredendő, magi állapotra mutat rá, amely még minden forma és minden szétválás előtt van.
Purisaca Golenya Ágnes a Kék Vér Gyermekei trilógiában — különösen a harmadik kötetben, „Utazás az aranykorba” — egyértelműen kimondja: a Fény nem a cél.
Ez az egyik legnehezebb tanítás. Mert ha bármilyen spirituális úton vagy, akkor évek óta azt hallod: „menj a Fény felé”, „légy a Fény”, „légy fényhordozó”.
Csakhogy Golenya valami nagyon finomat mond el.
A Fény még mozgásban van. A Fény rezgés. A Fény még az ellentétét — a Sötétséget — feltételezi. A Fény tehát nem a megérkezés pontja, hanem a megérkezés küszöbe.
A megérkezés pontja az, amit Golenya „Fényen túli Sötétségnek” vagy „Csíra-állapotnak” — mag-állapotnak — nevez. A Kék Vér Gyermekei trilógia második kötetében ezt a képet fejti ki részletesen.
Ez nem a hétköznapi sötétség. Nem a félelem, nem a depresszió, nem a tudatlanság sötétsége. Ezt fontos tisztán látni, mielőtt rosszul értjük.
Ez a tiszta lehetőség állapota, amelyből minden kibomlik — beleértve a Fényt is. Egy olyan ős-csend, amit nem lehet megfogni, mert benne él minden, ami valaha létezhet. A mag állapota.
A Csíra megelőzi a Fényt. Ezért nem érhető el úgy, hogy „még több fényt” kérünk. Csak úgy, hogy egy ponton leengedjük a Fényt is, és megtanulunk csendben pihenni a magban.
Ez a kozmikus tudat legmélyebb rétege. Nem extázis. Nem ragyogás. Hanem mély, megelőző, eredendő csend, ahol minden lehetőség egyszerre van jelen.
És itt egy mondat, ami a sorozatból a legtöbbet hordozza:
Nem felfelé kell menned.
Hazafelé.
Hogyan jutsz vissza — hét finom ösvényjel
Hogyan jutsz vissza ehhez az állapothoz, ami mindig is benned volt?
Hadd mondjam el úgy, ahogy én megéltem, és ahogy másoktól is hallottam. Hét finom irány. Nem rendszer. Nem recept. Csak ösvényjelek.
1. A „nem-tudás” gyakorlása. Naponta egy pillanatra megengeded magadnak, hogy ne tudj semmit. Hogy ne legyenek válaszaid. Hogy egyszerűen csak legyél. Ez a Csíra-állapot kapuja.
2. A test mint tengely. Naponta egyszer megállsz, leereszkedsz a testedbe, és érzed, hogy te magad vagy a fa. A talpadtól a fejed tetejéig egyetlen tengely. Nem kell mást tenned, csak érezni.
3. A „hordozás” mozdulata. Amikor egy nehéz érzés jön — harag, szomorúság, félelem — nem küzdesz vele, nem nyomod el, nem vadászod. Egyszerűen hordozod. Mint Nimród az oroszlánt. Szelíden. Ott, a hónod alatt.
4. A csend, ami nem a hangok hiánya. Egy pillanat, amikor leveszed a fejhallgatót, leteszed a telefont, és belesüllyedsz abba a csendbe, ami a hangok mögött van. Nem üres. Tele van lehetőséggel.
5. A „mindig is tudtam” érzés tisztelete. Amikor valami megdobban benned, és azt érzed, „én ezt valahonnan ismerem.” Ne magyarázd el. Ne racionalizáld. Csak engedd, hogy beszéljen hozzád. Ez az emlékezés hangja.
6. A saját őshagyományod érintése. Egy népdal, egy kézzel készített tárgy, egy régi mese: ezek nem csupán kulturális tárgyak. Hordozók. Nálad ez lehet magyar népdal, de lehet bármely más ősi vonal is, amelybe beleszerveződött az életed. Ha érintkezel velük figyelemmel, akkor azon a vonalon érkezik vissza valami ősi tudás.
7. A bizalom, hogy itt vagy. A legmélyebb gyakorlat: bízni abban, hogy nem rossz időben, nem rossz helyen születtél. Hogy a te jelenléted itt, most, pontosan illeszkedik egy hatalmas mintázatba, még akkor is, ha nem látod.
Egyik gyakorlat sem teljesítmény. Mindegyik megengedés.
És itt a finom titok: ezeket az ösvényjeleket nem kell sorrendben csinálnod. Bármelyikből indulhatsz. Mindegyik visszavezet ugyanoda.
A te aranykorod — ami már elkezdődött
Az „aranykor” szó sokakat zavarhat, mert esetleg New Age-es ízt érez benne. De Golenya nem erről beszél, és a magyar őshagyomány sem.
Ezért az aranykor ebben az olvasatban nem naptári esemény. Nem külső korszakváltás, amit majd egyszer mindannyian ugyanazon a napon érzünk meg. Hanem belső minőségváltás, amely emberről emberre, szívből szívbe kezd el megszületni.
Az aranykor nem egy jövőbeni dátum. Nem az, hogy „egyszer majd, egy adott évben minden megváltozik”. Az aranykor annak az ébredésnek a kollektív neve, ami most, kicsi pontokban, magokban, csíráiban, emberek belső világában indul el.
A te aranykorod akkor kezdődik, amikor:
- egy reggel rájössz, hogy nem kell mindenki kedvében járnod, hogy szeretve legyél,
- egy beszélgetésben kimondasz valamit, amit éveken át nem mertél,
- egy döntésben a saját szívedre hallgatsz, és nem arra, ami „illik”,
- egy meditációban érzed, hogy a tested egyszerre kicsi és kozmikus,
- egy magányos pillanatban felmerül a felismerés: „Nem vagyok egyedül. Soha nem is voltam.”
Minden ilyen pillanat egy aranykori pont. És ahogy ezekből egyre több gyűlik benned, úgy hangolódik át körülötted a világ is.
Nem hirtelen. Nem látványosan. Hanem belülről kifelé, lassan, biztosan.
És ami a legszebb: aki ezt magában elindította, az elviszi mások számára is. Nem szavakkal. Jelenléttel.
Te magad leszel egy darab aranykor azoknak, akikkel találkozol. Még akkor is, ha nem mondasz egy szót sem a kozmikus tudatállapotról.
Három tükörkérdés a búcsúzáshoz
Kedves Olvasó, itt ér véget a három cikkes hosszú utunk.
Zákeussal felmentünk a fügefára. Nimróddal megtanultuk hordozni az oroszlánt. És most itt, a sorozat befejezésében, megálltunk annál a pontnál, ami mindig is bennünk volt — csak elfelejtettük.
Három kérdést hagyok itt veled. Nem azért, hogy válaszolj rájuk most azonnal. Hanem azért, hogy elkísérjenek a következő hetekben, hónapokban — talán éveken át:
- Hol van benned az a pillanat, amikor már nem felfelé akarsz menni, hanem hazafelé?
- Mi az a tudás, amiről egyszer már felmerült benned, hogy „én ezt valahonnan ismerem”, és amit eddig nem mertél komolyan venni?
- Ha minden szerep, minden elvárás, minden külső hang lecsendesedne körülötted egy pillanatra, mit hallanál meg legbelül?
Egy búcsúmondat, amit szeretnék veled hagyni:
Ami most ébred benned, az nem új.
Csak emlékezel arra,
aki mindig is voltál.
Ha ez a sorozat megérintett, és tovább szeretnél jönni ezen az ösvényen, a Soul4you mélyebb tartalmai —munkafüzetek, a kísérőlevelek, a következő írások — itt várnak rád.
De semmi sürgető. Az utad a tied — a saját ritmusodban.
Köszönöm, hogy idáig eljöttél velem.
Felhasznált források
Golenya Ágnes és a kék tudatállapot
- Purisaca Golenya Ágnes: A Kék Vér Gyermekei I. Kristály Könyvtár,
- Purisaca Golenya Ágnes: A Kék Vér Gyermekei II. Kristály Könyvtár,
- Purisaca Golenya Ágnes: A Kék Vér Gyermekei III. — Utazás az aranykorba. Kristály Könyvtár, 2021.
A kozmikus tudat más tradíciókban
- Wikipédia — Bódhifa
A sorozat előző részei
- A fa, amelyen Zákeus ült — egy ősi beavatás kódja a Lukács 19-ben (belső link)
- Nimród igazi arca — az oroszlános ember, aki nem vadász, hanem fa-tartó (belső link)
Szeretettel,
Georgina
Soul4you · soul4you.net