Amikor „szellemekkel beszélgetünk” — mi történik valójában?
Módszertani megjegyzés. Két állítástípust különítek el ebben az esszében, és nem használom őket egymás helyett. Elméleti analógiának nevezem azt, ami ismert jelenségeket rendez, de nem igazol mechanizmust. Metafizikai nézőpontnak azt, ami tapasztalatot értelmez, de nem tesztelhető.
Előszó
Évekkel ezelőtt kaptam egy mondatot, ott indult el a tanulásom: aki nem érti meg a halált, az nem érti meg az életet.
Ez az esszé nem erre a nagy kérdésre válaszol. Egy szűkebbet vizsgál: mi van, ha a médiumi üzenet valódi információt hordoz, de nem onnan érkezik, ahonnan a közvetítő gondolja?
Ma sem tudom biztosan a választ. De van egy modellem, ami sok dolgot megmagyaráz. Ez az esszé erről szól — és arról is, hol van a határa.
1. Miről beszélünk
Médiumok, halottlátók, csatornázók, és a témának még sok más művelője. Különböző nevekkel, különböző keretben, de van egy pont, ahol ugyanazt a területet érintik: a kapcsolatot azokkal, akik meghaltak. És a beszámolókban visszatérő elem, hogy valóban jön információ — és annak egy része ellenőrizhető.
Van, amit meg is vizsgáltak. Leonora Pipert, a 19–20. század fordulójának legtöbbet kutatott médiumát William James, a Harvard pszichológusa és a Society for Psychical Research kutatói évtizedeken át tanulmányozták; James 1909-ben százhúsz oldalas tanulmányt írt hatvankilenc üléséről. Arra jutottak, hogy jön olyan információ, amit a hétköznapi érzékszervekkel nem tudnak megmagyarázni — de James maga nem fogadta el, hogy az elhunyt szólna a médium által.
Forráshely: James, W. (1909): Report on Mrs. Piper's Hodgson-control. Proceedings of the Society for Psychical Research 23, 2–121.
A különböző rendszerek viszont nem ugyanazt a képet adják arról, ami ezen a kapcsolaton a másik oldalon van. Az egyik nyelvben megváltásra várakozó lelkek. A másikban tudatos, tanácsot adó jelenlét. A harmadikban olyan halott, aki már nem emlékszik a földi életére.
Ez az esszé arról szól, ami akkor történik, amikor valaki kapcsolatba kerül azzal, aki már nincs itt.
2. A mintázat — ami marad
Ez a szakasz abból indul ki, hogy minden rezgés. Ez metafizikai nézőpont: nem fizikai állítás, és nem az én felfedezésem — a metafizikai gondolkodásban régóta jelen van. A fizikából annyi tartozik ide, hogy Einstein leírta: az anyag maga is az energia egyik formája.
És az energia nem szűnik meg. Az energiamegmaradás törvénye szerint egy zárt rendszer energiája állandó: átalakul, de nem semmisül meg, és nem jön létre a semmiből. Ezt Mayer, Joule és Helmholtz írta le az 1840-es években, Emmy Noether pedig 1918-ban megmutatta, mi következik belőle.
Forráshelyek: Einstein, A. (1905): Ist die Trägheit eines Körpers von seinem Energieinhalt abhängig? Annalen der Physik 18, 639–641. — Az energiamegmaradás törvényének megfogalmazása: Julius Robert Mayer (1842), James Prescott Joule (1843–1850) és Hermann von Helmholtz (1847). — Noether, E. (1918): Invariante Variationsprobleme. Nachrichten von der Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, 235–257.
És nem csak az energia marad meg. Az információ sem tűnik el. Stephen Hawking 2004-ben nyilvánosan visszavonta a korábbi álláspontját, és a következő évben megjelent tanulmányában arra jutott, hogy az elemi kvantumgravitációs kölcsönhatások nem vesztenek információt — vagyis a fekete lyuk elpárolgása is információmegőrző. A többségi álláspont azóta is ez, bár a kérdés a fizikában nem zárult le.
Forráshely: Hawking, S. W. (2005): Information loss in black holes. Physical Review D 72, 084013. — „Elementary quantum gravity interactions do not lose information or quantum coherence.”
A fizika az energia és az információ megmaradását írja le. Amit alább írok, az az én nézőpontom. Csak annyit tartok fontosnak: ha semmi nem szűnik meg, csak átalakul, akkor nem eleve értelmetlen azt kérdezni, mi lesz azzal, amit egy ember egész életében beleírt a világba.
Amit én ebből gondolok, egyszerű. Amit egy ember életében gondolt, kimondott és megtett, az energia/információ formájában megmarad. Amikor meghal, a teste megszűnik. De az, aki volt — a gondolatai, az érzései, a szokásos reakciói, a beszédmódja —, információként ott marad.
Nem személyként. Nem tudatos válaszadóként. Lenyomatként.
És a halottlátók szerintem ezt olvassák. Nem szellemekkel társalognak, és nem egy itt maradt halottal beszélgetnek. Energiát/információt olvasnak le.
Ez nem új gondolat — legalábbis a tagadó fele nem. Charles Richet, aki 1913-ban fiziológiai Nobel-díjat kapott, a Traité de Métapsychique című munkájában leírta: a jelenséghez nem kell testetlen emberi lényt feltételezni. Ő egy információszerzési képességet tételezett, amelyet kriptesztéziának nevezett, és a mai szakirodalom ugyanezt living-agent psi hipotézisként tárgyalja.
Innentől viszont másfelé megyünk. Ez a hipotézis azt mondja, hogy az információ az élőktől érkezik: a közvetítő vagy a hozzá forduló ember elméjéből. Én azt gondolom, hogy nem csak onnan — hogy az is olvasható, amit egy ember a saját életében hátrahagyott. Ezt nem tudom bizonyítani, és a szakirodalom nem ezt állítja. Amiben viszont egyetértünk: ahhoz, hogy valaki valódi információt kapjon, nem kell feltenni, hogy valaki a halála után tudatosan válaszol.
Forráshelyek: Richet, C. (1922): Traité de Métapsychique. Paris: Félix Alcan. Conclusion, 4. pont, 774–775. o. — Sudduth, M. (2009): Super-Psi and the Survivalist Interpretation of Mediumship. Journal of Scientific Exploration 23/2, 167–193. A kifejezés Sudduthtól származik; Braude saját végkövetkeztetése ettől eltér.
3. A ráhangolódás
Hogyan lehet valakinek hozzáférése egy mintázathoz?
Ahogy én látom: ráhangolódás útján.
Van, aki nagyon érzékeny arra a mintázatra, amit egy másik ember hagyott maga után. Talán mert hasonló belső állapotban van. Talán mert valamilyen kapcsolat — család, szeretet, közös élmény — még tart. Talán mert az idegrendszere fogékonyabb rá.
Ez nem misztikus adottság, és nem is kiválasztottság. Egy érzékenységi fokozat. Vannak, akik ezzel születnek. Vannak, akik tanulják. És vannak, akik akaratlanul csúsznak bele.
4. Miért pontos néha, és pontatlan máskor?
Az egyik legjogosabb kritikus kérdés így hangzik: hogyan mondhat egy médium ellenőrizhető részleteket — neveket, emlékeket, jellegzetes fordulatokat — olyan emberről, akit nem ismert?
Ebben a modellben ez érthető: az az ember egész életében beleírta a mintázatba azt, aki volt. Ha valaki rá tud hangolódni, olvashatóvá válik.
De ez nem magyarázza meg, miért téved ugyanaz a médium máskor. Egy ilyen közlésben egyszerre több tényező dolgozik. Ott van maga a mintázat. Ott van a közvetítő saját elméje, amely nem lép ki a folyamatból, hanem beleteszi a saját szókészletét és asszociációit — ezért hasonlítanak egy adott médium üzenetei stílusban mindig egymásra, akkor is, ha látszólag különböző forrásból jönnek. Ott van a hozzá forduló ember várakozása: amit hallani szeretnénk, azt könnyebben halljuk meg, és a közvetítő ezt ki fogja hallani. És ott vannak a halálról szóló közös kulturális képeink, amelyek szintén beszűrődnek. A pontosság attól függ, mennyi jut át az elsőből, és mennyit tesz hozzá a többi.
5. Zárás — csak egy valóság van
Egyetlen valóság van — sokrétegű, információval telített. Ebben a valóságban minden, ami valaha megtörtént, nyomot hagyott. És a halál nem határ. A forma átalakulása.
Aki eddig azt hitte, hogy szellemekkel beszélget, az szerintem nem téved abban, hogy valamivel kapcsolatba lép. Csak a megnevezés más. Az egyik nyelven szellembeszéd. Ahogy én nevezem: ráhangolódás egy mintázatra.
Szeretettel,
Georgina
Soul4you
Hivatkozott források
Einstein, A. (1905): Ist die Trägheit eines Körpers von seinem Energieinhalt abhängig? Annalen der Physik 18, 639–641. — A tömeg és az energia egyenértékűségéhez.
Helmholtz, H. von (1847): Über die Erhaltung der Kraft. Berlin: G. Reimer. — Az energiamegmaradás törvényének megfogalmazásához, Mayer (1842) és Joule (1843–1850) munkái mellett.
Hawking, S. W. (2005): Information loss in black holes. Physical Review D 72, 084013. — Az információ megmaradásához a kvantumgravitációban.
James, W. (1909): Report on Mrs. Piper's Hodgson-control. Proceedings of the Society for Psychical Research 23, 2–121. — Leonora Piper vizsgálatához.
Noether, E. (1918): Invariante Variationsprobleme. Nachrichten von der Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, 235–257. — Az energiamegmaradás és az időbeli eltolási szimmetria összefüggéséhez.
Richet, C. (1922): Traité de Métapsychique. Paris: Félix Alcan. — A kriptesztézia fogalmához és a szellemhipotézis elutasításához.
Sudduth, M. (2009): Super-Psi and the Survivalist Interpretation of Mediumship. Journal of Scientific Exploration 23/2, 167–193. — A living-agent psi hipotézis megfogalmazásához.