Soul4you · Georgina Kovacs · „A választás születése” sorozat, 4/b. cikk · Becsült olvasási idő: 5 perc
Ez az írás a József megbocsátásáról szóló cikk kiegészítése. Ott azt a belső fordulatot jártuk körül, amikor a sérelem elveszíti a hatalmát, és többé nem az dönti el, hogyan fordulunk a másik ember felé.
Most József történetének egy másik kérdéséből indulok ki: hogyan változik meg egy ember belső világa, és mi történhet a kapcsolataiban, amikor a róla őrzött régi kép már nem fejezi ki azt, aki lett? Ezt szeretném először körüljárni, majd Jézus feltámadás utáni megjelenései felé fordulok, ahol már a jelenlét és a testi forma kapcsolata foglalkoztat.
Nem azért helyezem egymás mellé a két történetet, mert Józseffel és Jézussal ugyanaz történik. Jézus megjelenéseiben azt a lehetőséget keresem, hogy aki előttünk áll, talán nincs úgy a látható alakjához kötve, ahogyan mi magunkat a testünkhöz kötöttnek érezzük. Számomra ezek a jelenetek felvetik, hogy a jelenlét több lehet annál a formánál, amelyen keresztül érzékeljük.
József: ismerős arc, megváltozott ember
József felismeri a testvéreit, ők azonban nem ismerik meg őt; egyiptomi vezetőként áll előttük, és tolmács közvetít közöttük (Ter 42,6–8.23, SZIT). A történetnek ezt a pillanatát egy belső változás képeként is olvasom: előttünk áll valaki, akit valaha ismertünk, de a régi emlék már nem elég ahhoz, hogy értsük, ki van jelen.
Amikor valaki spirituális értelemben dolgozik önmagán, vagyis igyekszik megérteni önmagát és a felismerései szerint alakítani az életét, nem feltétlenül az változik meg először, ami kívülről látható. Megváltozhat az, aminek jelentőséget tulajdonít, amit igaznak tart, ahonnan a döntései megszületnek. Egy korábban magától értetődő válasz helyén kérdés jelenhet meg. Amit régen mindenáron meg akart tartani, arról felismerheti, hogy már nem szolgálja az életét.
A belső munka során a régi szerepeink egy részét is levetjük. Olyanok lehetnek, mint egy kabát, amely egykor hozzánk tartozott, de már nem illik ránk. Nemcsak azt változtatjuk meg, hogyan viselkedünk egy-egy helyzetben: átalakulhat az is, mit tartunk fontosnak, hogyan értjük önmagunkat, és milyen életet szeretnénk élni.
Az új szerepekhez idővel új válaszok, más döntések és másfajta kapcsolódások társulnak. Ebből formálódik az a személyiség, akivé válunk. Kívülről talán kevés változás látszik, belül azonban már nem ugyanazokból a gondolatokból és elvárásokból indulunk ki. Aki a régi kabátunk alapján keres bennünket, annak újra meg kell ismernie azt az embert, aki most áll előtte.
Amikor ugyanazok a szavak már mást jelentenek
A belső változás a beszélgetésekben is megjelenhet. Ugyanazt a szót használjuk, mégsem ugyanazt értjük alatta: a szeretet már nem feltétlen alkalmazkodást jelent, az elfogadás nem belenyugvást, a felelősség pedig nem azt, hogy mindent magunkra veszünk.
Ilyenkor a korábbi összhang megbillenhet. A másik talán a megszokott választ várja, mi azonban már nem tudjuk ugyanazt mondani. Nem feltétlenül azért, mert elutasítjuk őt. Lehet, hogy egyszerűen másként látjuk azt, amiről beszélünk, és még nincs közöttünk közös nyelv ehhez.
A környezet ezt sokféleképpen érzékelheti. Valaki nyitottabbnak lát bennünket, más távolságtartóbbnak. Ami belül őszinteségnek érződik, az kívülről szokatlan határnak tűnhet. Egy régi szerep elhagyása pedig nemcsak nekünk jelent változást, hanem annak is, aki eddig abban a szerepben kapcsolódott hozzánk.
Ha már nem értjük egymást úgy, mint régen, lehet, hogy más irányba változtunk, és más kérdések lettek fontosak számunkra. Ilyenkor nem az a kérdés, melyikünk hol tart, hanem hogy találunk-e újra közös hangot. Van, amikor ez idővel sikerül, máskor csendesen eltávolodunk egymástól. Az együtt töltött idő értékét azonban nem törli el, ha később másként kapcsolódunk, vagy többé nem találkozunk.
A változásnak ez is része lehet: elengedni azt az elvárást, hogy mindenki ugyanúgy lásson bennünket, ahogyan mi már látjuk önmagunkat. Közben pedig észrevenni, hogy mi is őrizhetünk másokról olyan képet, amelyből ők időközben kinőttek.
Jézus: a jelenlét és a látható forma
Jézus feltámadás utáni megjelenései más kérdést nyitnak meg: Márk evangéliumának záró részében „idegen alakban” való megjelenésről olvasunk, János pedig arról számol be, hogy Jézus a zárt ajtó ellenére megjelent a tanítványok között (Mk 16,12, SZIT; Jn 20,19.26, SZIT). Lukácsnál ugyanakkor megérinthetőként mutatkozik meg, és előttük eszik (Lk 24,39–43, SZIT).
Engem ezekben a jelenetekben a jelenlét szabadsága foglalkoztat. Az a lehetőség, hogy aki megjelenik, nincs ugyanúgy a testi formához kötve, ahogyan mi magunkat kötöttnek érezzük. Láthatóvá válik, kapcsolatba lép másokkal, mégsem úgy jelenik meg, ahogyan a hétköznapi tapasztalataink alapján várnánk.
Az én olvasatomban itt egy magasabb szellemi jelenlét ölthet érzékelhető formát. Ebben a megközelítésben nem a test határozza meg teljes egészében, ki lehet jelen és hogyan. A forma azt teszi lehetővé, hogy találkozhassunk vele, de nem feltétlenül szab határt annak, aki megmutatkozik benne.
Ezért számomra az „idegen alak” nem csupán a külső megváltozásának kérdése. Arra irányítja a figyelmemet, hogy a megszokott megjelenést és magát a jelenlévőt ne tekintsem automatikusan ugyanannak. Lehetséges-e úgy gondolkodnunk a létezésről, hogy a forma nem végleges kötöttség, hanem a megmutatkozás egyik lehetősége?
Mária Magdolna először nem ismeri fel Jézust, majd amikor Jézus a nevén szólítja, ő így felel: „Rabboni”, vagyis „Mester” (Jn 20,14–16, SZIT). Ebben a jelenetben számomra a találkozás személyessége válik fontossá: a felismeréshez nem elég az ismerős alak keresése, a megszólítás nyitja meg a kapcsolatot.
Józsefnél az ember belső változásáról beszélek. Jézusnál annak lehetőségéről, hogy a jelenlét több a látható formánál. A kettő nem ugyanaz.
Mégis mindkettő arra késztet, hogy ne tekintsem teljesnek azt, amit első pillantásra látok. Egy ember megismerése nem ér véget azzal, hogy felismerem az arcát, és a jelenlétből sem feltétlenül értek meg mindent attól, hogy látható alakban találkozom vele.
Szeretettel,
Georgina
Soul4you
Források
A bibliai idézetek és történeti utalások forrása a Szent István Társulati Biblia (SZIT), a Szentírás.eu felületén elérhető szöveg alapján. A történetekhez kapcsolódó spirituális értelmezés a szerző saját olvasata.
Teremtés könyve 42,6–8.23: József vezetői szerepe, a testvérek fel nem ismerése és a tolmács jelenléte. Szent István Társulati Biblia, Ter 42.
Márk evangéliuma 16,12: Jézus „idegen alakban” való megjelenése. Szent István Társulati Biblia, Mk 16.
János evangéliuma 20,14–16.19.26: Mária Magdolna felismerése és Jézus megjelenése a zárt ajtó ellenére. Szent István Társulati Biblia, Jn 20.
Lukács evangéliuma 24,39–43: Jézus megérintésre hívja a tanítványokat, és előttük eszik. Szent István Társulati Biblia, Lk 24.