Soul4you · spirituális elmélyülés · olvasási idő: kb. 4 perc
Az alma — nem a bűn jelképe, hanem a percepcióba való belépés pillanata.
A tudás a teljes bizonyosság állapota: időtlen, egyértelmű, és nem függ értelmezéstől. A bizonyosság erő, mert nem változik, és nem oszlik meg kételyekre.
Sokan a bibliai történetet pusztán erkölcsi tanításként olvassák, ahol az alma az engedetlenség jelképe. A Csodák tanítása azonban egy mélyebb, spirituális értelmezést tesz lehetővé: saját olvasatomban a paradicsomból való kiűzetés nem más, mint a tudat három szintjének drámája. Ez a történet — ahogy én látom — arról szól, hogyan léptünk a tudásból az érzékelés (értelmezés, választás) világába, és hogyan épült fel ott az ego hamis önképe.
A Csodák tanítása közvetlenül nem értelmezi az almát — de a tudat szintjeiről szóló tanítása új fényt vet a bibliai történetre.
A tudat három szintje: érzékelés → helyes érzékelés → tudás.
1. Az első szint: az érzékelés (percepció)
A Csodák tanítása szerint az érzékelés az a tartomány, amelyben az elme a teremtésből az érzékelésbe csúszott. Ez az első hasadás, amely az elkülönülés után megjelent: az elme teremtő helyett érzékelővé vált. A tudatosság ennek a tartománynak a közege, a befogadó tér.
„Az érzékelés szintje, a tudatosság volt az első repedés, amely az elkülönülés után megjelent az elmében, teremtő helyett inkább érzékelővé változtatva azt. A tudatosságot helyesen azonosítjátok az ego tartományaként.”
— H. Schucman: A csodák tanítása, Édesvíz Kiadó, 2017
Ez az az állapot, amikor már nem közvetlen tudásban élünk, hanem értelmezünk, választunk, szétválasztunk. Az „első harapás az almába” jelképesen pontosan ezt a pillanatot jelöli: az emberi elme belép a kettősség világába.
2. A második szint: a helyes érzékelés
A könyv külön beszél a helyes és a téves érzékelésről. Ez a szint még az érzékelés tartományában van, de már nem pusztán tévedés: az elme korrekciója.
„Ne keverd össze a helyes elmeállapotot a tudó elmével, mert az előbbi kifejezés csak a helyes érzékelésre alkalmazható. Éppúgy lehetsz épelméjű, mint bomlott elméjű, elméd létezhet a helyes és a téves állapotban is, és mindkét állapotnak vannak fokozatai, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a tudás nem kap szerepet ezen állapotokban.”
— H. Schucman: A csodák tanítása, Édesvíz Kiadó, 2017
Ez a köztes szint: még nem a végső tudás, de már nem tisztán téves önkép. Itt az elme már képes korrigálni az érzékelést — a szeretet felé fordulni —, de a bizonyosság még nem elérhető.
3. A harmadik szint: a tudás
A harmadik szint a tudás, amely már az érzékelés felett áll. A tudás bizonyosság, a bizonytalanság pedig azt jelenti, hogy nincs valódi tudás.
„Tudni annyi, mint bizonyosnak lenni. A bizonytalanság mindig a tudás hiányát jelzi. A tudás hatalom, mert bizonyos, a bizonyosság pedig erő. Az érzékelés időleges. Mivel az időbe és a térbe vetett hit jellemzője, egyaránt ki van téve a félelemnek és a szeretetnek is. A téves érzékelés félelmet eredményez, a valós érzékelés pedig szeretetre vezet, ám egyik sem hoz bizonyosságot, mivel minden érzékelés különbözik a többitől. Ezért van az, hogy az érzékelés nem tudás.”
— H. Schucman: A csodák tanítása, Édesvíz Kiadó, 2017
Itt már nincs választás, nincs értelmezés, nincs kettősség — csak a bizonyosság.
Az alma szimbolikája
Ebből a nézőpontból a bibliai bűnbeesés nem egyszerűen erkölcsi vétkesség, hanem annak a pillanata, amikor az ember már nem közvetlen tudásban él, hanem értelmez, választ, szétválaszt. Az alma — saját olvasatomban — nem a rossz tudás jelképe, hanem a percepcióba való belépés jelképe.
Ez az első repedés az elmében: az érzékelés megjelenése, amely az ego tartományához vezet. A kiűzetés valójában arról szól, hogy az emberiség távozott a tudás állapotából, és belépett az érzékelés, az értelmezés, a kettősség világába.
Az ego: nem azt látjuk magunkban, ami van
A könyv pontos definíciót ad az egóra:
„Az ego nem más, mint egy bomlott elméjű kísérlet arra, hogy ne olyannak lásd magad, amilyen vagy, hanem amilyen lenni szeretnél. Azonban csakis olyannak ismerheted meg magadat, amilyen vagy, mivel kizárólag ebben lehetsz bizonyos. Minden egyéb valóban megkérdőjelezhető.”
— H. Schucman: A csodák tanítása, Édesvíz Kiadó, 2017
Az ego tehát nem valóság, hanem egy hamis önkép, amely az érzékelés világában próbálja fenntartani, hogy az ember ne önmagát lássa, hanem egy kívánt változatot.
Visszatérés a bizonyossághoz
A spirituális út nem az, hogy „jobban érzékelünk”, hanem hogy az érzékelésből visszatalálunk a bizonyossághoz. A Csodák tanítása ezt a folyamatot a helyes érzékelés korrekciójával mutatja: az érzékelés alkalmassá válik a szeretetre, majd a tudás állapotába vezet vissza.
A paradicsomból való kiűzetés tehát nem csupán bibliai történet, hanem a tudat három szintjének drámája — és a hazaúté.
✦
Forrás
Schucman, H. (2017): A csodák tanítása. Édesvíz Kiadó, Budapest.
Az „érzékelés három szintjének” felosztása a saját értelmezésem A csodák tanítása szellemiségében.
Szeretettel,
Georgina
Soul4you · soul4you.net