A Biblia történeteiben olyan szellemi tanításokat ismerhetünk fel, amelyek a mindennapjainkban is megszólítanak bennünket, vallási hovatartozástól függetlenül. Jézus és a vakon született ember találkozását én a szellemi felébredés történeteként is olvasom: hogyan jut el valaki az útmutatás befogadásától a tanuláson át a teljes belső átalakulásig?
Az emberi történet közel hozza a tanítást. Könnyebben belehelyezkedünk egy másik ember helyzetébe, és így mélyebben megragadhatjuk az üzenetet. Attól azonban, hogy egy tanítás emberi szereplőkön keresztül szólal meg, önmagában még nem következik, hogy minden szereplőjét valós történelmi személyként kell értelmeznünk.
Az alábbi táblázatban János evangéliumának történetét és a saját spirituális magyarázatomat állítom egymás mellé. A bal oldali oszlop a Jn 9,1–12 tömör tartalmi összefoglalása, a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája alapján. A vakságot ebben az olvasatban a fel nem ébredt állapot jelképeként használom, nem a testi látássérülésből következtetek valakinek a lelki állapotára.
| A bibliai történet menete | Az én szellemi, spirituális értelmezésem |
|---|---|
| Jézus továbbhaladva meglát egy születése óta vak embert. (Jn 9,1) | Jézus egy szellemi értelemben még fel nem ébredt emberrel találkozik. A történet számomra innen indul: az ember még nem látja azt, amire a tanítás később megnyitja a szemét. |
| A tanítványok megkérdezik, ki vétkezett: az ember vagy a szülei, hogy vakon született. (Jn 9,2) | Ebben a kérdésben én a karma és az újjászületés kérdését ismerem fel: a másik élethez vagy a családi kapcsolatokhoz kötődő feladat lehetőségét. Számomra ez túlmutat az egyetlen földi életre szűkített gondolkodáson. A saját szellemi életünkre fordítva pedig azt kérdezhetjük: van-e olyan tettünk, amelyért most felelősséget kell vállalnunk, és amely jóvátételt kíván? Ez már a történet belső alkalmazása, nem a születéstől fennálló vakság okának magyarázata. Az egyéni felelősség így is lényeges: nem tehetünk bármit önmagunkkal, másokkal és a környezetünkkel felelősségvállalás nélkül. |
| Jézus azt feleli, hogy sem az ember, sem a szülei nem vétkeztek; azért van ez így, hogy Isten cselekedetei nyilvánvalóvá váljanak rajta. (Jn 9,3) | A válasz számomra a tanulás és a felébredés felé fordítja a figyelmet. Folyamatos tanulás útján változunk és fejlődünk, a helyes útmutatást pedig Istentől kapjuk. Ha lélekben hozzá kapcsolódunk, a kapott tanítások által elérhetjük a szellemi felébredést. Számomra ez az egyetlen tiszta út: az Istennel való kapcsolatból befogadott vezetés. A sokféle szellemi irányzat között ezért azt keresem, melyik segít ebben a kapcsolódásban. Ahogy tanulunk és változunk, a környezetünkre is hatunk. |
| Jézus arról beszél, hogy amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végezniük, aki őt elküldte; eljön az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat. (Jn 9,4) | Amíg lehetőségünk van rá, és megkapjuk hozzá a segítséget, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik a szellemi felébredésünkért. Ezt a mondatot úgy is értem, hogy lehet olyan idő, amikor már nem áll rendelkezésünkre ugyanaz a lehetőség a spirituális fejlődésre és változásra. Ezért fontos élnünk azzal az útmutatással, amelyet most kapunk. |
| Jézus kijelenti, hogy amíg a világban van, ő a világ világossága. (Jn 9,5) | Amíg emlékszünk Jézusra és Istenre, hiszünk bennük és a tanításban, addig ez a kapcsolat vezet bennünket. A világosság számomra itt az a vezetés, amely segít felismerni és követni a szellemi utunkat. |
| Jézus a földre köp, nyálával sarat készít, és a vakon született ember szemére helyezi. (Jn 9,6) | Ebben a jelenetben Jézus tanítja az embert. A nyálat itt jelképesen a Jézustól érkező igéhez, vagyis tanításhoz kapcsolom. Az élő víz képe ennek a tanításnak a megtisztító, életet adó hatását fejezi ki számomra. A jelenet így azt mutatja meg, hogyan segíti a befogadott tanítás a szellemi látás megnyílását. Ehhez kapcsolódnak Jézus élő vízről szóló szavai: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–38); a tőle kapott víz pedig örök életre buzgó forrássá lesz az emberben. (Jn 4,14) A szenteltvíz is arra emlékeztet számomra, hogy Isten tanítása megáld bennünket, és segíti az önmagunkra ébredést. A sár képéhez egy másik értelmezési szálat kapcsolok. Golenya Ágnes Éva A Kék Vér Gyermekei I.: Imhotep, a kékség papja című könyvéhez kapcsolódó olvasatomban az ősmagyar törzsek „Sar” megnevezése az aranyhoz, vagyis a minőséghez kapcsolódik. Ezt a társítást követve számomra a sár az aranyértékű tanítás képét is felidézi: azt a tudást, amely megnyitja az ember szellemi látását. |
| Jézus a Siloám tavához küldi az embert megmosakodni; a név jelentése: küldött. Az ember elmegy, megmosakszik, és látva tér vissza. (Jn 9,7) | Az ember követi Jézus útmutatását, elsajátítja a kapott tudást, és teljesen átalakul szellemi értelemben. A nyitott szem azt fejezi ki, hogy felébredt: már látja és érti azt, ami korábban rejtve maradt előtte. |
| A szomszédok és a korábbi koldust ismerők közül egyesek felismerik, mások úgy gondolják, csak hasonlít rá. Ő kijelenti, hogy ugyanaz az ember. (Jn 9,8–9) | A környezete észreveszi, hogy megváltozott, másként beszél. Ő azonban elmondja: ugyanaz az ember, csak már más szemszögből látja a dolgokat. A belső átalakulás a megszólalásaiban és a jelenlétében is felismerhetővé válik. |
| Megkérdezik tőle, hogyan nyílt meg a szeme. (Jn 9,10) | Az én olvasatomban arra kérdeznek rá: kitől és mit tanult? Milyen tanítás nyitotta meg a szemét arra, amit korábban nem látott? |
| Elmondja, mit tett Jézus, mire kérte őt, és hogyan követte az útmutatását. (Jn 9,11) | Azt a tanulási folyamatot írja le, amely elvezette a spirituális átalakulásához és felébredéséhez. Nemcsak a tanítót nevezi meg, hanem azt is megmutatja, hogyan fogadta be és követte a tanítást. |
| Megkérdezik tőle, hol van Jézus. Azt feleli, hogy nem tudja. (Jn 9,12) | Jézust és a tanításait keresni kell. Mindenkinek egyénileg kell rátalálnia a saját útjára: más ember tapasztalata megmutathatja az irányt, de a személyes keresést nem végezheti el helyettünk. Ugyanaz a tanítás több emberhez is eljuthat, de nincs két egyforma ember, így a befogadás és a megélés útja is egyéni. |
Az aranyértékű tanítás
A történet végén számomra az a felismerés áll, hogy Jézus elhozta azt az aranyértékű, minőségi tudást, amely hosszú időn át segítette az embereket, és ma is segít az önmagunkra ébredésben. A tanítás befogadása, elsajátítása és követése vezet el ahhoz az átalakuláshoz, amely után ugyanaz az ember már nyitott szemmel járja a saját útját.
Szeretettel,
Georgina
Soul4you